A boldogság mint versenyelőny, hirdeti egy könyv címe és igaza van! Aki boldog, megtalálja a megoldásokat a problémákra, meglátja a jót abban is, amiben boldogtalanabb embertársa csak a rosszat veszi észre. A boldog ember energiáit a megoldásra fordítja és nem a bosszankodásra, hibás keresésre ezért sokkal hamarabb éri el célját.
Józan ésszel azt gondolnánk, mindenki a boldogságra törekszik és vannak akik elérik, vannak akik nem. A világ gazdag és szegény tájain egyránt vannak boldog és boldogtalan emberek. Egyes vélemények szerint a szegényebb világrészeken nagyobb a boldogok aránya. Ez számomra azt üzeni, hogy rajtunk múlik az esetek többségében, hogy találunk-e okot arra, hogy miért bánkódjunk, miért legyünk elégedetlenek.
Ha valaki nem éri el a boldogságot annak valami oka van. Rosszul pozicionálják magukat? Valami nagy változtatást terveznek az életükben, ami nem sikerül? Valamivel nem elégedettek magukon vagy környezetükben? Sok-sok oka lehet és valamennyinek az eredete egy érzés, ami az adott témával kapcsolatban aktiválódik bennünk.
Ezeknek az érzéseknek az eredete kideríthető és ha sikerül akkor a hatásuk oldható.